A kobalt-krómötvözetet először implantátumanyagként használták. Később a nikkeltartalmú fémek allergiás problémájának megoldására Európa és Amerika kifejlesztett egy kobalt-krómötvözetet, amelyet kifejezetten porcelánjavításra használnak. Nem okoz az ötvözet elszíneződését a betegek szájában. A kobalt-krómötvözetet először a transzplantációs gyógyászatban használták, és csípőízületre használták, ami egyben a biokompatibilitás jele is, és máig használatos.
Már 1929-ben használták a fogászatban, és kezdetben a kivehető részleges fogpótlások javítására használták. Kobalt-króm ötvözet: elsősorban a Ni és a berillium toxicitására fejlesztették ki. Kobalttartalma magasabb, mint a nikkel alapú ötvözeté, általában 25 százalék. Vannak olyan elemek is, mint a Cu, W, Nb, Si, Ru, Al és mo. Magas kobalttartalma miatt korrózióállósága jobb, mint a nikkel alapú ötvözeté, és jó a fémporcelán kötés. Mivel több krómot tartalmaz, olvadáspontja magas, és az ötvözet és a beágyazott anyag között bizonyos reakció lép fel.
A porcelánfogakhoz használt kobalt-krómötvözet rugalmassági modulusa 213745mpa, keménysége pedig 335 Vickers. Magasabb rugalmassági együttható, nagy kényelem, nincs ötvözet elszíneződése a páciens szájában. A fémfogakra olvasztott porcelánhoz használt kobaltkróm ötvözet és a részleges fogsor alátámasztására használt kobaltkróm ötvözet közötti különbség az ötvözet széntartalmának különbsége. Általában az előbbi kevés vagy egyáltalán nem tartalmaz szenet.
